switch

A switch kifejezés hasonló egy sereg IF kifejezéshez, ahol a kifejezésekben ugyanaz szerepel. [Pont olyan, mint a C-beli, C-s gyakorlattal rendelkezőknek Tovább gomb]. Sokszor fordul elő, hogy ugyanazt a változót (vagy kifejezést) szeretnéd összehasonlítani több különböző értékkel, és más-más kódot végrehajtani a változó (kifejezés) értékétől függően. Pontosan ez az, amire a switch való.

Az alábbi két példa két különböző módon írja ki ugyanazt, az egyik egy sor if kifejezést használ, a másik pedig a switch-et:

if ($i == 0) {
    print "i most 0";
}
if ($i == 1) {
    print "i most 1";
}
if ($i == 2) {
    print "i most 2";
}
 
switch ($i) {
    case 0:
        print "i most 0";
        break;
    case 1:
        print "i most 1";
        break;
    case 2:
        print "i most 2";
        break;
}

     

A hibák elkerülése végett fontos megérteni, hogy hogyan hajtódik végre a switch szerkezet. A switch sorról-sorra hajtódik végre (vagyis utasításról utasításra). Nem hajtódik végre semmilyen utasítás, csak akkor, ha egy olyan case kifejezést talál a PHP, amely egyezik a switch kifejezés értékével. A PHP addig folytatja az utasítások végrehajtását, amíg el nem éri a switch blokk végét, vagy nem találkozik egy break utasítással. FONTOS!!! Ha nem írsz break-et a case kifejezés végére, a PHP folytatni fogja a végrehajtást akkor is, ha újabb case jön! Például:

switch ($i) {
    case 0:
        print "i most 0";
    case 1:
        print "i most 1";
    case 2:
        print "i most 2";
}

     

Itt, ha $i 0, a PHP az összes kiíró utasítást végrehajtja! Ha $i 1, a PHP az utolsó két sort hajtja végre, és csak ha $i értéke 2, akkor kapod a 'kívánt' eredményt (csak i most 2 íródik ki). Tehát nagyon fontos nem elfelejteni a break utasítást (bár lehet, hogy szándékosan elhagyod bizonyos körülmények között).

A switch kifejezésben a feltétel csak egyszer értékelődik ki és az eredmény hasonlítódik össze a case kifejezések mindegyikével. Ha elseif kifejezéseket használsz, a kifejezések újra és újra kiértékelődnek. [és újra és újra be kell gépelni. Ez nem csak fárasztó, de hiba forrása is lehet.] Ha a kifejezés bonyolult, vagy egy ciklus belsejében van, a switch a gyorsabb.

Egy eset utasításlistája üres is lehet, így a vezérlés a következő case-címkére adódik.

switch ($i) {
    case 0:
    case 1:
    case 2:
        print "i 3-nál kisebb, de nem negatív";
        break;
    case 3:
        print "i pont 3";
}

     

Egy különleges eset a default [alapértelmezett] címke. Ez a címke bármivel egyezik, amivel a korábbi case elemek nem egyeztek. Ennek kell az utolsó elemnek lennie. Például:

switch ($i) {
    case 0:
        print "i most 0";
        break;
    case 1:
        print "i most 1";
        break;
    case 2:
        print "i most 2";
        break;
    default:
        print "i se nem 0, se nem 1, se nem 2";
}

     

A case kifejezés tetszőleges kifejezés, aminek egyszerű a típusa, vagyis egész vagy lebegőpontos szám, vagy string. Tömbök és objektumok itt nem használhatók, hacsak nem egy-egy elemük ill. változójuk egyszerű típusként.

Az alternatív szintaxis működik a switch-ekkel is. Bővebb információért lásd: Vezérlési szerkezetek alternatív szintaxisa.

switch ($i):
    case 0:
        print "i most 0";
        break;
    case 1:
        print "i most 1";
        break;
    case 2:
        print "i most 2";
        break;
    default:
        print "i se nem 0, se nem 1, se nem 2";
endswitch;